x

Szegedi fürdőparadicsom - csak tiszta forrásból

Dombóvári István szállodacápa

Szegedi fürdőparadicsom - csak tiszta forrásból

Sok minden történt Szegeden, amióta diplomaszerzés után elköltöztem onnan. Mostanában nagyon sokat beszélnek - és nem csak a környékbeliek - egy szállodáról, amely igen komoly ráncfelvarráson esett át. A kíváncsiságtól hajtva, és némi főiskolai nosztalgiától vezérelve nekivágtam, hogy utánajárjak vajon igaz-e a pletyka, miszerint új wellness-paradicsom létesült Szegeden. Már most elárulhatom: igaz!

Csakúgyáltalában

A Hunguest Hotel Forrás**** Gyógy- és Wellness Szálloda aulája igen tágas, kellemes bőrkanapékon nézhetjük a kivetítőt, várhatjuk az aktuális étkezést vagy csak úgy ejtőzhetünk. A ki- és becsekkolásra biztos nem kell sokat várni, mert a recepció fiatal személyzete nagyon profi. A kellemes atmoszféra már a belépéskor megcsapja a vendéget, és el sem engedi az ottartózkodása végéig. A szoba kellemes és modern, az ágy kényelmes, a klíma igen hatékony. Lassan már alapnak számít, de számomra még mindig extra a falra felszerelt nagyfelbontású lapostévé.

A szálloda épülete mellett található egy teljesen különálló strand-, uszoda és csúszdabirodalom, a Napfényfürdő Aquapolis. A szállodát egy közvetlen folyosó köti össze ezzel a páratlan létesítménnyel, sőt van egy külön lift is, amely a szállodai szintünkről besétálva egyenesen a fürdőbe szállít minket a folyosó és az udvar kihagyásával. A fürdőbirodalom rászolgált a nevére. Van ott kismedence, nagymedence, ilyen-olyan jakuzzi, gyógy-és iszappakolás és még sorolhatnám.

Nagyon jó ötlet a csendes wellness, ahová csak a felnőttek mehetnek be, így azok is jól érezhetik magukat, akik nem szoktak hozzá a gyerekzsivajhoz. Régi hiányosságomat pótoltam a csúszdázás alapismereteinek elsajátításával. Pechemre a kicsiknek szánt kezdőszinttel indítottam, és ezt mások is észrevették. Ahogy kicsúszott a lábam alól a talaj, rögtön visítva fogtam a vályú szélét. Ilyenkor a legjobb, amikor megismerik az embert a tévéből. Közölték velem, hogy látták az előbbi teljesítményemet, és nem kell sokat gondolkodnom, hogy kit parodizáljak legközelebb. A legzoralabb csúszda egy óriási kávéscsészében végződött, ahol a szerencsétlen alany nem esik le egyből, hanem a csésze peremén még néhány kört megtéve, gyakorlatilag egy darab kockacukorként hullik alá az őt felfogó medencébe.

Tuti súgó

Sok egyedi, máshol nem jellemző dolog mellett, véleményem szerint a szálloda legnagyobb erőssége a konyha. A svédasztalos reggeli pazar, sokszínű és nagyon nem utolsó sorban finom. Csak tányért kell magunkhoz vennünk, amit miután kényünk-kedvünk szerint megpakoltunk, már ülhetünk is le az előre gondosan megterített asztalok valamelyikéhez.

Általában a vacsora az szokott lenni, ami reggeliből megmarad, és nincs is ebben semmi szokatlan. De nem a Forrásban! A vacsora egy teljesen különálló menüsort tartalmaz, ami olyannyira tetszetős és lucullusi, hogy az ember kénytelen végigenni az egészet. Bár a gyümölcslé-automatára rá van írva, hogy csak reggel működik (biztos napelemes), de a fürge pincérek máris hozzák nekünk, amit csak kérünk. Vacsora ide vagy oda, este is megtalálható a menüsorban sok főétel és leves is. Én a bográcsgulyást kóstoltam meg, amelyet nevéhez méltóan egy hatalmas bográcsból szedhettem ki egy kisebbe. Természetesen nem kötelező este ilyesmit enni, de én már előre meggyóntam. Az édességek egy külön részleget képeznek a vendéglő területén. Megtalálható itt minden, a teljesség igényével, legyen szó felfújtakról, pudingokról, süteményekről vagy tiramisuról, a totális kedvencem mégis a nyitott fagyispult. Ismét egy álom válik valóra, valami olyasmi, mint amikor a gyerek beszabadul egy fagyizóba, ahol nincs eladó. Fagyiskanállal hatalmas tornyokat pakolhatunk a valódi ostyatölcsérbe, és meg is tesszük. Bár a színes tölcsérek azt sejtették, hogy ezt elsősorban gyerekeknek szánták, ám mégis kizárólag felnőttek bíbelődtek a fagyival, és legalább annyira élvezték, mint én. Ha nem jobban.
Kapcsolódó Tartalom
    • Bemutatkozás


      Falun született. Kisbabának olyan csúnya volt, hogy a szülei sokáig tanakodtak azon, hogy a gyerek helyett a nála sokkal jobban kinéző méhlepényt kellene hazavinni. Sokak szerint a mai napig nem lehet pontosan tudni hogyan is döntöttek végül a szülők. Ránézésre nem lehet megállapítani.

      Alacsony. Sokáig azt hitte, hogy ez az állapot változhat. Még egy OKJ-s „Legyünk magasabbak” tanfolyamot is elvégzett, de olyan magasan volt a tábla, hogy nem látta, így megbukott a vizsgán.

      Amorf. Hét évente testsúlyának felét leadja, majd újra felszedi. Ezzel mintegy híven demonstrálja a hét bő és a hét szűk esztendőt, amely már-már biblikus metafora.

      A szereplés számára terápia. Élvezi, hogy bámulhatja a nőket, akik az előadás alatt a zárt ajtók miatt nem tudnak tőle elmenekülni. Humora nehezen behatárolható, valahol a „ne már” és az „inkább hagyd abba” irányzatokat képviseli. Még nem olyan okos, hogy felérje ésszel, hogy mennyire buta.

      Valóra szeretné váltani az álmát. A forintját pedig euróra.