x

Borvidék az Égei-tengernél

Hírek , beszámolók, úti cél ajánlók

Borvidék az Égei-tengernél

Feltöltve: 2008-07-30

Dimrit, Sergikarasi, Narine - ilyen ragyogó neveket viselnek azok a nemesített szőlőfajták, amelyeket napjainkban Törökországban termesztenek. A Boszporusz országában reneszánszát ünnepli az évezredes borászati hagyományokra épülő borkultúra.

A Trákia-i és Marmaris-i régió, valamint az Égei-tenger és Kappadokia borvidékein az ókor óta megművelt szőlőültetvények különleges minőségű borokkal mutatkoznak be a borkedvelők előtt. Jóllehet az éghajlat az Égei-tengertől a Földközi-tengerig nem mutat nagy különbségeket, mégis a földrajzi sokszínűség a lehetőségek széles skáláját kínálja a török borok fejlesztésére és választékának bővítésére.

Törökország csaknem 570 000 hektár területen fekvő szőlőültetvényei nagy bortermelési potenciált jelentenek. (Összehasonlításképpen Magyarország 86.000 , Ausztria 48.000, Olaszország 849.000, Franciaország 889.000 és Spanyolország 1,2 millió hektárnyi szőlőterülettel rendelkezik.) Mindazonáltal az ország eddig elsősorban étkezési szőlőjéről és mazsolájáról volt híres, amely a szőlőtermés 95%-át adja. A megtermelt szőlőnek tehát csak kis részéből készül alkohol. Ennek a kis résznek a 25%-ából a „Raki” néven ismert pálinkát állítják elő, amely nemcsak a turisták kedvence, hanem a török lakosság körében is népszerű.

Minőségi borok már az Ókorban is

Ahogy a korabeli leletek bizonyítják, Kisázsiában már időszámításunk előtt 3000 évvel is telepítettek szőlőtőkéket. A Hettita Birodalom idején a bortermelés ie. 1650 és 1200 között élte virágkorát. Különösen az anatóliai bor számított magas minőségűnek, amellyel már az ókorban is igen magas áron kereskedtek. Így alakult ki az országot a régmúltban jellemző név, a Wiyanawanda, vagyis a borok országa.

A következő évszázadok alatt, mindenekelőtt az oszmán időkben, a bortermelést jelentősen korlátozták. Csak a nem muzulmán kisebbségek – mint az örmények, a görögök, valamint a zsidók – állíthattak elő és fogyaszthattak bort. A kivételeket nem számítva az uralkodó szultán tiltotta a „kontroll nélküli” bortermelést. A korlátozásokat csak 1923-ban oldották fel, amikor Kemal Atatürk megalapította a Török Köztársaságot. Atatürk maga is nagy borkedvelő hírében állt és pártolta a magánborászatok létrehozását.

A borgazdaság következő fellendülésére 1970 és 1980 között került sor. Ekkor leginkább a borbarátok és a turisták járultak hozzá fogyasztás bővüléséhez. Az 1980-as évek közepén bekövetkezett a bortermelés eltolódása a magasabb minőség és mennyiség felé.